Bizony-bizony. Nem igaz a mondás, miszerint ez a város soha nem alszik. Immáron kétszer jöttem haza hajnalban és nem sokkal nagyobb a forgalom az utcákon, mint Budapesten. Mielőtt azonban végleges kijelentést tennék erről a vélhetően téves mondásról, biztonság kedvéért még ellenőrizni fogom párszor.
Miután néhány sráccal megnéztük este az Inglourious Basterds című Tarantinó filmet (egy hatalmas teremben, ami inkább volt hosszú, mint nagy és a vászon se volt túl nagy), tegnap ismét egy színész álruhájában (mintegy újkori Mátyásként) jártam két bárban. Az utolsó helyen egy trió felismerte a Shia LeBeouf kosztümöt és meghívtak tequilázni (tudjátok, tipikus filmbeli jelenet, amikor jön a pincércsaj, hogy XY asztaltól meghívnak egy körre). Ráadásul a pincérnő is megörült, amikor narancsot és fahéjat kértem a társaságnak, mert élt egy ideig spanyolországban.
A film egyébként a kötelező kategóriába sorolandó, Tarantinohoz képest igen kevéssé véres, viszont Christoph Waltz zseniálisan játszik, a film pedig elég rendesen felkavarja a nézőpontokat.
Kellemes hétvégét,
Shia
