Szombaton színházban voltam. Buddha története monodrámában előadva. Érdekes koncepció. Az egyik itt megismert magyar au-pair családjában művészek vagynak. Apuka szíve visszahúz a színház felé, ő rendezte a darabot, ami nem is volt rossz. Ha rossz lett volna, akkor minden pénzt visszakértem volna, amit fizettünk (((:
Utána két, sajnos csak nemrég felfedezett helyre ültünk be. Az első, igen kis helyen rettentő jó kaját csinálnak, nem is értem hogy nem fedezték fel még nagyon sokan. Abszolút ajánlott jelzőt érdemel egy nemzetközi listán. Színház után... Na jó, inkább csak egy nagy színházterem a Baruch College pincéjében. Szóval onnan egészen idáig gyalogoltunk, ami egy órát jelentett, többeknek magassarkúban. De senki nem bánta meg. A második hely pedig innen nem messze volt. Ide ültem be Washington előtt még egy italra gondolkodni és itt néztek Shia-nak. Hogy a pincérnőnek (nem a múltkorinak) hogy jutott eszébe a fahéjat és a narancslevet belekeverni a tequila goldba???
Azon még mindig nem léptem túl, hogy az olasz au-pairnek New York az első számú városválasztása, pedig - tessék megkapaszkodni - építész a szentem.
