Mivel Dénesékkel nem sikerült megnézni a Metropolitan Museum harmadát se, és pénteken illetve szombaton este 9-ig vannak nyitva, munka után átrohantam odáig. Eltöltöttem közel 40 percet a modern művészetek részleg földszinti részén, majd a középkori európai dekoratív rész mustrálgatása és az amerikai rész átugrása után rá kellett jönnöm, hogy erősen múlik az idő. A középkori európai festők részen szinte végigrohantam, a 18-19. századi festészetnek az egyik bejáratát megtaláltam, a modern művészet addig nem látott része, és a távolkelet teljesen kimaradt.

így vált biztossá egy újabb látogatás, hiszen El Greco, Rafaello, Rodin, Monet, van Gogh, Toulouse-Lautrec, Pollock és a többiek még türelmesen vártak a falon (is). Erre a látogatásra végül vasárnap került sor.

Azt kell mondjam, hogy a középkori festőknek nem volt egyszerű dolguk. Vagy portrékat festettek, vagy vallási témájú képeket, néha ókori jeleneteket. Sőt, a megrendelői baromság mibenlétét is megtapasztalták már. Az alkotói szabadság körülbelül a tér ábrázolásának változatosságában, a fény alkalmazásában merült ki. A késő középkori hollandok alkotásai sokkal jobban mutatnak egy falon, bár a fény hiánya elég lehangoló.

Egyébként a Met múzeum igen alkalmas arra, hogy a festészet fejlődését végigkövessük, feltéve hogy van rá elég időnk.

Azt ellenben nem tudom, hogy a modern művészetben vajon mit jelképez egy komplett, formalinban lebegő cápa (amit nem szabad fényképezni, így ezt nem tudom megmutatni).

A péntek esti rohanást némi esernyővásárlás szakította meg, ugyanis meglehetősen kellemetlen idő volt. Gondoltam, veszek egy olyan jó nagy, amerikai fajta ernyőt, ami alá befér egy közepes méretű magyarországi falu teljes lakossága, jószágokkal együtt. Ennél végül egyel kisebbet vettem. Ma reggel rá kellett jöjjek, hogy egyik bőröndömbe se fér bele, így nem tudom hogyan viszem tovább, pedig különösen a londoni időjárásra való tekintettel nem ártana.