Gyógyutazások

No. Ma végre láttam valamit, ami inkább hasonlított sivatagra, mint eddig bármi más. Noha ez is inkább a nagy vadnyugati préri volt (egészen konkrétan). Az arizónai meteorkráter túl közel volt ahhoz, hogy ne nézzem meg. Rettentő finom, friss csokidarabos kekszet ettem az ottani SubWayben. Ja, hogy milyen a kráter? Szerintem ez tipikusan azon helyek egyike, amiről már annyit tudsz, hogy helyben nem fognak sokat mondani, de elég érdekes ahhoz, hogy a saját szemeddel akarod látni. Egyébként meg nem hasonlít a képekre, mert azokat leginkább tökéletes fényviszonyok között és repülőből vagy helikopterből csinálták.

Nem mellesleg a rokonok kertjében őzek legelésznek nap közben. Mi csak a gidát láttuk megpihenni egy fenyő árnyékában.

Sedona környéke viszont megint csak szép. Vacsora előtt elugrottunk Grasshopper Pointhoz sziklákról ugrálni (Te is tudsz olyan mondatot írni, amiben háromszor van benne az ugrálás?).

Amúgy itt mindenki megkérdezi, hogy honnan jöttem. Kezdem kicsit unni.

Végül és nem utolsósorban... Nyilván mindenki találkozott már Achmeddel. Ma felfedeztem benne egy új viccet, ami egy édesség reklámjához kapcsolódik. Nem viccelek.

Könnyen lehet, hogy most pár napig nem írok. Elhagytam valahol az irodalmi énemet a fáradtság süllyesztőjében, a beszámolók így túl szárazak és egy halom dolog ki is marad belőlük.

Ha csak ennyire vagy kíváncsi: jól vagyok. Nagyon jól vagyok. Egy valamivel lehetne még feldobni az egészet, de ne legyünk telhetetlenek.