Kezdjük a standard útleírás definíciójával: hosszan utazók kötelező bejegyzése az A-ból B-be (C-be, D-be stb.) való utazás során megélt dolgokról és benyomásokról, melyet lelkesek képekkel egészítenek ki.
Ha ezt olvasod, ismersz. Ha ismersz, tudod hogy szeretek formát bontani. Fogok. Kicsit.

Ebben az egész repülősdiben nincsen igazán semmi különös. Fel és le, a kettő között pedig a megtett távolságnak valamilyen arányában eltelik némi idő. Közben elolvashatod a légitársaság saját magazinját, ami telis-tele van szebbnél szebb úti célpontokkal. Szinte már fizetnéd is be a pénzt a csendes, alig látogatott karibi gyöngyszemre vezető utadra. Már ha lenne rá pénzed, időd és valakid, akivel együtt mintegy "véletlenül" otthon felejtitek a telefonjaitokat. Viszont a hétköznapivá vált repülés kap ezzel egy kis fűszert, ami az exkluzivitás érzetét kelti.

Szeretem nézni a repülő ablakain formálódó jégvirágokat. Meg azt, hogyan dolgozik a szárny. A kijelzőt nézni nem annyira, lassan peregnek rajta a számok, viszont bárányok helyett akár jó is lehetne a hátralevő távolság merev bámulása. Mérföldekben (szárazföldi, 1604m, kb.)

Na jó, egy kis beszámoló is lesz.
Heathrow méreteit amúgy sokkal inkább a tranzitváró közönségének változatossága jellemzi, mint a (kilo)méterek. Az előbb a 2009-es rendőr és tűzoltójátékokon részt vevő dél afrikai csapat fekete (igen, láttam fehéreket is) tagjai ültek körül egy pajeszost, aki egy tórának látszó könyvet olvasott. JFK méreteiben talán nagyobb, de nem tűnik fel ez a változatosság. A belföldi járatok ellenőrzésein ellenben úgy néznek egy magyar útlevélre, mint... Igazából nem tudok találó hasonlatot vagy metaforát, a "What kind of passport is this?" kérdést az indiai pultos nő és az afro biztonsági ellenőr csaj is feltette.

Az indiai nő egyébként (saját elmondása alapján) értelemszerűen angol angolt beszél, véleménye szerint pedig a helyiek nem is beszélnek rendes angolt. Ezt volt esélyem megtapasztalni, amikor három szintén afro reptéri alkalmazott közül az egyik, hármuk hosszas bámészkodása és tanakodása után odajött megkérdezni, hogy nem én vagyok-e valami sorozatnak az egyik szereplője. A sorozat nevét nem is értettem, ezért később odamentem megkérdezni. Valami Even Stevens című dolog Nick Spano nevű színészére gondoltak. Megkérdeztem, ez állítólag dícséretnek számít.

Mire ágyba kerültem a laptop órája azt állította, hogy fél tizenegy van délelőtt, kint viszont sötét volt. Meg persze éjjel és 30 fok. Az időeltolódás sem érződik, az utolsó repülést átaludtam, már amikor nem üvöltözött a mögöttem ülő 3-4 éves kölök, aki egyébként Batman jelmezben utazott, leszálláskor nem volt hajlandó bekapcsolti az övét, majd bőgni kezdett amikor bekapcsolták neki és persze ideiglenesen halgatott, amikor egy kis kajával korrumpálták. Ezt amúgy folytatta leszállás után is és a mellettem ülő csajjal egyszerre kezdtünk röhögni, pedig addig egy szót nem váltottunk.

Erről jut eszembe. Háromféle testalkat létezik errefelé. Kövér (esetleg NNAAGGYYOONN kövér, de ezt ne vegyük külön, elvégre itt mindenki PC, külön Nagy Ő-t indítanak kövéreknek a FOX-on, ha még nem hallottad volna), normál és általában sportos. A harmadik kategóriát én a hízásra hajlamosban jelölném meg, amit úgy kell elképzelni, hogy kicsit szélesebb, de feltehetőleg rendszeresen próbál tenni ellene, viszont túl sokat eszik.

Baszki, most láttam meg egy Blue Label-t. Skorpiókkal még nem találkoztam. Emberrel is kevéssel, pedig Phoenixben van belőlük négymillió. A rokonok házára amúgy a rendezettség és a vidám színek a megfelelő jelzők, a belmagasság a pesti belvárosi bérlakásokra hajaz.

Formabontás teljes vége, tételesség:
- British Airways-zel utazni egész jó, megnéztem a Rockhajót és friss Diana Krall albumot hallgattam* London és New York között
- Amerikában rablás valutát váltani, 17%-os az adás-vétel rés (nem, nem felejtettem le a tizedesjegyet)

* a studióban felvett jazz iszonyat sterilnek hat, nem csoda, hogy DK sem szeret nagy stadionokban fellépni, inkább kisebb helyeken. Kellene valami értelmes jazz bárt csinálni pesten, mert a Jazz Garden drága, a hajónak nincs hangulata és mozog, a Take Five pedig rosszul szellőzik és csőalakú.