Az öcsémék átutazóban megszálltak nálam. Szegények megint szívtak a repüléssel, most az időjárás miatt. Így volt lehetőségem elmenni a munkatársaimmal vacsorázni és inni. A Dogfish head 120 minutes még mindig egy 21%-os amerikai sör, a Samichlaus pedig egy 14%-os svájci sör.
Arra is rájöttem, hogy nem érdemes olyan helyre menni, ahova ingyen be lehet jutni. Az egy dolog, hogy a zene nem az igazi. Viszont a jelen levő embereket meglátva (nemtől függetlenül) ketten is menekülőre fogtuk. Az arcokról leolvasható szellemi színvonalat, kétségbeesett társkeresést vagy egyszerű igénytelenséget az amerikaiakba beépített mosollyal sem lehet kompenzálni.
De! Ha hajlandó vagy kifizetni 30 dollár körüli összeget, akkor nagyon jót bulizhatsz. Sőt, akár 1 dollárért is bejuthatsz, ha időben mész és a megfelelő cipő van rajtad. Nem viccelek. Átküldtek minket a másik sorba, lévén, hogy a határnál sportosabb utcai cipőben jelentünk meg. A nekünk megfelelő sorból pedig alig-alig engedtek be valakit. Szerencsénkre valaki kibulizta nekünk a gyors bejutást, ezúton is hálás köszönet a munkatársnőnk pasijának. Kár, hogy a hely négykor már bezár. Persze egy kis lezáró beszélgetéssel kiegészítve így is csak f7-re értem haza, de nagyon jól éreztem magam.
A bulizást megelőzően öcsémékkel elmentünk várost nézni. Előre bocsátom mérgemet, aminek eredője, hogy nem akartak már este fényképezkedni velem a kivilágított Times Square-en. A Brooklyn Bridge-en még igen. Itt egyébként több érdekes dolgot is láttunk. Például egy utcai árust, akinek menet közben kilátszottak a lengőbordái... a hátán (fényképes bizonyíték később picasaweb-en).
Délután pedig a Metropolitan Museum-ban kötöttünk ki, ami meglehetősen méretes, így nem néztük végig (én majd visszamegyek, lévén hogy ingyen van). Meg a Central Parkban is sétáltunk, amiben jó pár mókus rohangált, vannak rekreációs gyepfelületek, amelyek közül bizonyosakat csak passzív aktivitásra lehet használni (értsd: ülsz a fűben), van ahol még zenélni és futni se lehet (az aszfalton se), mert az a csendes zóna. Amúgy a metróig sétáltunk a városon át, délutáni 3 mérföldes kiruccanás gyanánt. Azóta már azt is tudom, merre van a Carnegie Hall (egy kőhajításnyira a munkahelyemtől).
Ma pedig shopni voltunk a közeli plázában. Az erőfeszítéseinket közepes siker koronázta. Holnap reggel megint iga.
