Furcsa dolog egy 60 éves, 50 kilós nőt látni, ahogy mosolyogva szidja az ellenfél csapatot egy légkondicionált stadionban. A baseball korántsem unalmas, különösen ha olyannal mész, aki elmagyarázza a dolgokat, és egész jó helyen ülsz. Tipikus support the underdog játék volt, megvertük (mármint mi, hazaiak, érted) az előző évi bajnokot. Láttam hazafutást meg mindenféle érdekes dolgot. Nem jártam még otthon focimeccsen, de itt elképesztő mennyiségű szemetet hagynak maguk után az emberek. A mogyoró héját egyszerűen kajálás közben a földre dobják.

Párbeszéd a cheerleaderrel:
- You know where Hungary is?
- Yes I do!
- Where?
- On a map.

Phoenix tegnap óta sem csúszott le az ország legnagyobb városainak listájáról. Ma már jobban éreztem, de ez nem a puszta méreteken köszön vissza, hanem a helyek közti utazáshoz szükséges időn. Kíváncsi vagyok az ország többi része milyen lesz.

Az időeltolódás ebben az irányban fizikailag könnyen elviselhető. Az érzés ellenben nagyon szokatlan. Otthon most háromnegyed 8 van, arra kell gondolnom, hogy miket csinálhatnék ilyenkor.

A családom meg már-már zavaróan rendes velem. Amúgy pedig meghozta ma a posta a fényképezőgép övtáskámat. Inkább azt mondanám rá, hogy derékhoz rögzíthető hatalmas izé. De szeretni fogom.

Képek picasaweben